Quentin elhozta nekünk azt, amire otthon a nappaliban, a moziban a széken leginkább vágyunk. Újdonságot, érdekességet, okosságot,de nagyon cool és nagyon flesh stílusban.
QT filmet nézni olyan, mintha mi is bűnöznénk egy kicsit és jól esik.
Baromi jól esik lőni, pofázni, gyilkolászni, mintha mindig is erre vágytam volna.
Megnézem a filmet és bumm, olyan "elcseszett" akarok lenni, mint Mr. "color" Alabama, Mrs. Mia Wallace, vagy Vincent Vega és a többiek.
Körbe szeretném utazni a földet, hogy megismerjem a legfőbb kultúrákat, érezni akarom milyen az élet és mi a halál súlya. Érdekes, karakteres emberekkel szeretnék beszélgetni és egy kicsit belekóstolni a száguldásba, visszautazni a múltba, de közben élvezni a jelent, táncolni akarok, győzni akarok, a díjat akarom!
Erről szól megnézni a világ legfaszájosabb filmjét, ez értékes! Akár egy hattori hanzo kard.
Minek lehetne nevezni egy ilyen zseniális faszit? Zseni? Művész? Cool?
ööö… Akár. De az, hogy minek nevezzük nem változtat semmin, QT leírhatatlanul…klasz…
Egyedülálló sikereket tudhat magáénak, egy senki mozibuziból, híres rendező válik (Ezen inkább nevetnénk, hiszen csak tucathollywood-i filmben tudnánk elképzelni)
De az ilyesmi előfordul, és ez valahol reményt ad.
Nemrég feltették nekem azt a kérdést, látom-e ennek a jövőjét.
Látom-e a jövőjét annak, hogy filmrendező legyek?
Hát én csak ennek látom jövőjét! de hogy őszintén látom-e? nem…
Mondhatnám, hogy bízom, vagy reménykedem, de inkább nem gondolok semmit…
Ez az egyetlen járható út van. Egyenlőre… Nem törődni a piroslámpákkal, gázt adni ha zöld… Csak mondjuk kocsim sincs..
De így kell lennie, ha nem rendező leszek, ne legyek semmi.
1 megjegyzés:
Húúú, ha én tudnék így lelkesedni valamiért! Nagyon sok sikert ezen az úton! jók az írásaid.
Megjegyzés küldése