Gran Torino

Gran Torino
Egy szívmelengető film, visszafogottan erőszakos és mókás.
Clint Eastwood lenyűgözően tud érzelmeket közvetíteni és megszorongatni a néző lelkivilágát. Olyan hatást gyakorol, hatásvadász érzet nélkül, amire mások aligha képesek.
A Gran Torinóban azt találtam roppant egyedinek és élvezetesnek, hogy roppant könnyedséggel mutatott be súlyos emberi történeteket.
Clint Eastwood karaktere egy házsártos öregember, háborús emlékeket őrizget, jobban ismeri a halált, mint az életet és olyan imádni való... Tényleg az, imádnivaló ez a ridegség, mert tudjuk, hogy melegszívet takar. És mintha csak én ismerném azt az oldalát, amit mindenki keres a másikban...
Rám hatott.
És az az autó... Te drága gran torino...

Quentin Tarantino elhozta...

Quentin elhozta nekünk azt, amire otthon a nappaliban, a moziban a széken leginkább vágyunk. Újdonságot, érdekességet, okosságot,de  nagyon cool és nagyon flesh stílusban. 

QT filmet nézni olyan, mintha mi is bűnöznénk egy kicsit és jól esik. 

Baromi jól esik lőni, pofázni, gyilkolászni, mintha mindig is erre vágytam volna.

Megnézem a filmet és bumm, olyan "elcseszett" akarok lenni, mint Mr. "color"  Alabama,  Mrs. Mia Wallace, vagy Vincent Vega és a többiek. 

Körbe szeretném utazni a földet, hogy megismerjem a legfőbb kultúrákat, érezni akarom milyen az élet és mi a halál súlya. Érdekes, karakteres emberekkel szeretnék beszélgetni és egy kicsit belekóstolni a száguldásba, visszautazni a múltba, de közben élvezni a jelent, táncolni akarok, győzni akarok, a díjat akarom!

Erről szól megnézni a világ legfaszájosabb filmjét, ez értékes! Akár egy hattori hanzo kard.

Minek lehetne nevezni egy ilyen zseniális faszit? Zseni? Művész? Cool?

ööö… Akár. De az, hogy minek nevezzük nem változtat semmin, QT leírhatatlanul…klasz…

Egyedülálló sikereket tudhat magáénak, egy senki mozibuziból, híres rendező válik (Ezen inkább nevetnénk, hiszen csak tucathollywood-i filmben tudnánk elképzelni) 

De az ilyesmi előfordul, és ez valahol reményt ad.

Nemrég feltették nekem azt a kérdést, látom-e ennek a jövőjét.

Látom-e a jövőjét annak, hogy filmrendező legyek?

Hát én csak ennek látom jövőjét! de hogy őszintén látom-e? nem… 

Mondhatnám, hogy bízom, vagy reménykedem, de inkább nem gondolok semmit…

Ez az egyetlen járható út van. Egyenlőre… Nem törődni a piroslámpákkal, gázt adni ha zöld… Csak mondjuk kocsim sincs.. 

De így kell lennie, ha nem rendező leszek, ne legyek semmi. 

Tarantino party :D

Beszélgetéssel kezdődött az este, a Tarantino stílus keletkezését, a Tarantino őrület okát és mindent ami tarantino boncolgatták: Vágvölgyi B. András, Réz András és Varró Attila.
Tulajdonképpen élveztem, de az elhangzottak zömét már alapvetően tudtam :)
Az biztos, hogy nagyon élvezném, ha minden hónapban megrendezésre kerülne egy ilyen Tarantinós őrület :D
Nálam ő egy központi téma, valamivel a rajongójává tett, pedig alapvetően nem vagyok egy sztár imádó típus. Inkább az egyszerű emberek különlegességei ragadnak meg. Az érdekes arcok a buszon, a váratlan pörgős párbeszédek, a viták keletkezései és következményei, a külső és belső alig látható változásai, minden olyan emberi dolog, amit sokszor szeretünk a függöny mögé rejteni. Köntörfalazások háttárében leső titkos szemek...

Aztán beindult a buli, tánc, zene, jelmezes arcok... Én mellesleg Shosanna Dreyfusnak öltöztem, a barátnőm pedig Mrs. Mia Wallace-nak :)
"Au revoir Shosanna!" A spicces tömeg leggyakrabban használt mondata krülöttem...hahahh jólvan a jelmez felismerhető lett.