Pedro Almodóvar

Megtört ölelések

Az imént néztem meg a filmet.
Nem tudom van-e meghatóbb egy vak filmrendezőnél, aki vakon, 14 év után, de befejezi a filmet.
Beethoven tragédiája is olyan, mint egy rendező látásának elveszítése. És a dicsőségük munkájuk ezentúli minősége, így válnak művészből hőssé. Imádom az ilyen sztorit, mint Kundera bukott értelmiségiei. Őket is imádom, mert a sorsukat megváltoztatja egy tragédia és utána képesek élni, és ez a megmagyarázhatatlan életerőről szól. Olyasmi, ami sok emberből kihal, pedig minden adott. Mint a szív maga, ahol adott a váz, és a tartalom, mégis az élet az ami műkötteti. Hiába a potenciális erő, ha nem működik az éteri erő az emberben.

Az én filmem, az én életem

Az én filmem, az én életem
Mint a cím is jelzi, nem csupán filmes blogról van szó, hanem az (életemről?) vmi egyébről is.
Igyekszem párhuzamot vonni az életem egyszerű múló idejéből való jelenetek visszaemlékezése, vagy az elmémben létrejött illúziók és fikciók történeteivel és az álltalam vmiért fontosnak tartott filmek között.
Mert mint személy, nem csak nézőként, hanem néhol alkotóként élősködöm.
Hogy mikor vagyok előadó, alkotó és mikor néző, azt a külső tényezők, vagy az elhatározásom döntheti el.
Rajzolok is, írok is, meg egyebek.
Mint egy kisgyerek, aki először talál vízihullát és botot ragad, -így én az eszközt: Tollat, színészt, kamerát- és neki áll a testet piszkálni, böködni-így én felpiszkálom reményeim szerint az emberek gondolatait, saját magamban kutatva azt a felsőbbrendűséget, amit még nem tudtak megfogalmazni.- a gyerek sorsa ezután képlékeny- ahogy az alkotás hatása kiszámíthatatlan.

Gran Torino

Gran Torino
Egy szívmelengető film, visszafogottan erőszakos és mókás.
Clint Eastwood lenyűgözően tud érzelmeket közvetíteni és megszorongatni a néző lelkivilágát. Olyan hatást gyakorol, hatásvadász érzet nélkül, amire mások aligha képesek.
A Gran Torinóban azt találtam roppant egyedinek és élvezetesnek, hogy roppant könnyedséggel mutatott be súlyos emberi történeteket.
Clint Eastwood karaktere egy házsártos öregember, háborús emlékeket őrizget, jobban ismeri a halált, mint az életet és olyan imádni való... Tényleg az, imádnivaló ez a ridegség, mert tudjuk, hogy melegszívet takar. És mintha csak én ismerném azt az oldalát, amit mindenki keres a másikban...
Rám hatott.
És az az autó... Te drága gran torino...

Quentin Tarantino elhozta...

Quentin elhozta nekünk azt, amire otthon a nappaliban, a moziban a széken leginkább vágyunk. Újdonságot, érdekességet, okosságot,de  nagyon cool és nagyon flesh stílusban. 

QT filmet nézni olyan, mintha mi is bűnöznénk egy kicsit és jól esik. 

Baromi jól esik lőni, pofázni, gyilkolászni, mintha mindig is erre vágytam volna.

Megnézem a filmet és bumm, olyan "elcseszett" akarok lenni, mint Mr. "color"  Alabama,  Mrs. Mia Wallace, vagy Vincent Vega és a többiek. 

Körbe szeretném utazni a földet, hogy megismerjem a legfőbb kultúrákat, érezni akarom milyen az élet és mi a halál súlya. Érdekes, karakteres emberekkel szeretnék beszélgetni és egy kicsit belekóstolni a száguldásba, visszautazni a múltba, de közben élvezni a jelent, táncolni akarok, győzni akarok, a díjat akarom!

Erről szól megnézni a világ legfaszájosabb filmjét, ez értékes! Akár egy hattori hanzo kard.

Minek lehetne nevezni egy ilyen zseniális faszit? Zseni? Művész? Cool?

ööö… Akár. De az, hogy minek nevezzük nem változtat semmin, QT leírhatatlanul…klasz…

Egyedülálló sikereket tudhat magáénak, egy senki mozibuziból, híres rendező válik (Ezen inkább nevetnénk, hiszen csak tucathollywood-i filmben tudnánk elképzelni) 

De az ilyesmi előfordul, és ez valahol reményt ad.

Nemrég feltették nekem azt a kérdést, látom-e ennek a jövőjét.

Látom-e a jövőjét annak, hogy filmrendező legyek?

Hát én csak ennek látom jövőjét! de hogy őszintén látom-e? nem… 

Mondhatnám, hogy bízom, vagy reménykedem, de inkább nem gondolok semmit…

Ez az egyetlen járható út van. Egyenlőre… Nem törődni a piroslámpákkal, gázt adni ha zöld… Csak mondjuk kocsim sincs.. 

De így kell lennie, ha nem rendező leszek, ne legyek semmi. 

Tarantino party :D

Beszélgetéssel kezdődött az este, a Tarantino stílus keletkezését, a Tarantino őrület okát és mindent ami tarantino boncolgatták: Vágvölgyi B. András, Réz András és Varró Attila.
Tulajdonképpen élveztem, de az elhangzottak zömét már alapvetően tudtam :)
Az biztos, hogy nagyon élvezném, ha minden hónapban megrendezésre kerülne egy ilyen Tarantinós őrület :D
Nálam ő egy központi téma, valamivel a rajongójává tett, pedig alapvetően nem vagyok egy sztár imádó típus. Inkább az egyszerű emberek különlegességei ragadnak meg. Az érdekes arcok a buszon, a váratlan pörgős párbeszédek, a viták keletkezései és következményei, a külső és belső alig látható változásai, minden olyan emberi dolog, amit sokszor szeretünk a függöny mögé rejteni. Köntörfalazások háttárében leső titkos szemek...

Aztán beindult a buli, tánc, zene, jelmezes arcok... Én mellesleg Shosanna Dreyfusnak öltöztem, a barátnőm pedig Mrs. Mia Wallace-nak :)
"Au revoir Shosanna!" A spicces tömeg leggyakrabban használt mondata krülöttem...hahahh jólvan a jelmez felismerhető lett.

Tarantino party 3 nap múlva...várunk...várunk...katt-katt

3-at alszunk és Tarantino parti lesz!!!! Pénteken!!! Erre rá kell készülni!
Mi lesz itt még? Beszámoló lesz a buliról, arra készülhettek!
Addig is bezsongva várakozom és ksézülök a nagy eseményre!!!
Ez csak egy kis megjegyzés, igazi bejegyzést írok, ha vmi téma, film, bármi javaslat van írjatok nyugodtan kedves olvasók :)

Alice in Wonderland

Belőlem ez a film már kiszállt, pedig most jövök a moziból.
Nem arról van szó, hogy nem tetszett, sőt imádtam, csak nem is tudom...
Kissé csapongó és felületes volt a hangulata, néha egészen varázslatos, izgalmas, de néhol silány, olyan semmienné vált, pl. az Avril zene és a happy dance számomra érthetetlen...
Én ott azt hittem eldobom az agyam, mikor Johnny Depp előadta a "happy dance"-t . Hát az szerintem olyan oda nem illő valami, hogy nem is értem, mit akartak vele sugallani a nézőnek. Mert, hogy engem nem tett boldoggá az biztos...
Tim Burton világa rajongóként sokkal keserűbb, brutálisabb, mélyebb alkotást vártam.
De melettem két, max 10 éves srác ült, a termet csupa kisgyerek és azok szülei töltötték be.
Ez nem egy felnőtt mese?
Tim Burtont először ugyebár elutasította a disney a Frankenweenie miatt, mondván ez túl hátborzongató a gyermekek számára. Európa azért azt hiszem kibírta volna, mert pl. egy Hófehér se "kutya", a gyermeki lélek számára.
Most ennél az Alice-nál azért mégis hagyhattak volna egy kis rémületet a kisgyerekeknek éjszakára. Hisz a félelem, a sötétben fellobbanó fantázia a fiatalkor része. És ez így van jól.
Múltkor olvastam egy interjúban, hogy Hajdú Szabolcs, Tim Burtonon neveli a gyerekeit. Én is épp így tervezem, mert jobb ez mint a teletabi!
A képivilága tényleg csodálatos, a CGi animáció hibátlan, a szereplők imádnivalóak. A vigyori macskáért tényleg rajongok, még jobban Johnny Depp-ért! Leszámítva a tánc jelenetet, ami nem is az ő hibája, ismént nagyot alakít. Ő az a színész, akinek pusztán a mimikáját is szívesen bámulnám a nagyképernyőn, öröm nézni ahogy játszik.

A rémes tánc:

Holt költők társasága

Most néztem meg a Holt költők társaságát. (SPOILER!!!-t is írok)



Neil Perry (Robert Sean Leonard, aki egyébként a Doktor House-ban is játszik) az elit iskolában tanuló diák, rájön, hogy színész akar lenni. Apja szigorától félve, titkon vállal szerepet egy darabban.
Jó abban amit csinál, jó tanuló, jó színész, jó barát és remek vezető egyéniség. De apja irányító kényszere és szigora alól nem tud kiutat találni. Közben az új tanára arra buzdítja a diákokat, hogy éljenek érzéssel és egyedien "Carpe Diem!".
Mindezt egy olyan intézetben, ahol a hagyomány, a szigor és fegyelem mellett nincs helye populáris zenének, lányoknak, szabadságnak.
Neil kibontakozása a színpadon hamar véget ér, mikor a függönyt lehúzzák. Apja magával ragadja és otthon közlik vele, hogy másik iskolába helyezik és utána a Harvard egyetemre fog járni, hiszen orvos lesz belőle...
Sokan boldogan élik az életüket, át gördülve a mindennapokon és csak szeretnék tudni, hogy mit is akarnak igazán.
És vannak a mások, akik tudják, hogy mit akarnak, és szeretnének tenni érte, de nem hagyják nekik. Meg amúgy vannak azok a szerencsések akik elérik amit akarnak, hurrá...
De Neil a társadalmi elvárások és szülői jóakarat áldozatául esve, tovább élheti az apja életét. Azt az üres, egyenes utat kellene járnia, amit az apja szeretett volna. És akkor bumm öngyilkos lesz.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni semmit ebben a történetben. Minden történést valami hatalmas irányító erő mozgat, ami a fiatal tanulókon csattan.
Az élet néha olyan nehéz, hogy a legjobb megoldásnak az tűnik, hogy roppant egyszerűséggel lehibernáljuk érzelmeinket és az elvárásokra koncentrálunk.
De mivel jár az, ha kizárjuk saját magunkat az élet körforgásából?
Hiszen az egyetlen halálunkig tartó kapcsolat a saját magunkkal való kapcsolat és ha ez megromlik, vagy elenyész a megfelelés utáni törekvés közben, akkor az egész mit sem ér.

Moulin Rouge

Ohh...
Ez a film, a személyiségem részévé vált. Nagyon fiatal voltam amikor láttam, számoljunk utána, 2001-es a film, 1-2 év mire eljutott a mi nappalinkba is, ugyebár VHS kazin szóval nem lehettem több 8-9-nél.
Azóta húz a szívem Párizsba? Én is szeretném ilyen giccsben, ilyen érzelmesen, keserűen, romantikusan élni az életem... El Tango de Roxanne, ahh... a hegedű olyan élesen hasít az emberbe, hogy elhiszi, hogy azt érzi, hogy azt éli, ami ott zajlik, a Moulin Rouge-ban.
Vágyakozni kezdünk, valami felsőbbrendű után, egy kis porfészekben. Ez a porfészek pedig oly csodás, mert maga az élet, a Moulin Rouge.
"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár életében."
/Shakespeare/

Quentin Tarantino biográfia

Előszó:

Quentin Tarantino jelenti nekem a példaképet, ő az, akire mindig felnézek és imádom. Ennek számos oka van...

Bálványom életét, nagyjából tényszerűen összefoglaltam ebbe a max25 oldalas biográfiába.

Talán segít jobban megérteni a filmjeit, nézeteit, stílusát. (nem is olyan unalmas.olvassátok;))

 QUENTIN TARANTINO

Connie McHugh egy félig Ír, félig cherokee* lány. Mindössze 15 évesen ismerkedett össze a 21 éves Tony Tarantinoval, aki jogot tanult, de részmunkaidőben színészként dolgozott.

Connie számára a házasság jelenthette a kiutat addigi életéből, ami akkoriban nem virágzott családi hátterének köszönhetően. 1961 nyarán össze is házasodott Tarantinoval, így emancipált** kiskorúvá vált.

Tonyval Tenesse államba költöztek, ahol ápolónő-tanulónak jelentkezett, de mivel anyagi támogatást nem kapott és hiába próbált, nem kapott állást sem, vissza kellett mennie New York-ba. Összesen 3 hónapig voltak házasok Tonyval majd elváltak. Connie ekkor ott ált, 15 évesen túl egy váláson, teljesen egyedül és mindennek a tetejébe kiderült, hogy állapotos.

Még 6 hónap volt hátra a szülésig. Ápolónőként 16 órás duplaműszakot vállalt egy kórházban, terhessége alatt sok nőnek segítette itt végig a szülését. Több időt töltött idebent, mint otthon az olcsó kis lakásában, ahol magányos estéin végre lepihenhetett egy kis időre.

Ilyenkor nem igen tudott mit csinálni, csak bekacsolta a tv-t és lazított. Különösen kedvelte a Gunsmoke (fegyverek füstje) című vadnyugati szappanoperát. " Szíve csücske a Quentin Asper nevű fiatal robusztus, félvér cowboy volt”***.

Így aztán a Quentin nevet adta újszülött gyermekének 1963. március 27-én.(a teljes név: Quentin Jerome Tarantino).

Connie ekkor már 16 éves volt, nevetségesen fiatalon egy gyerekkel, úgy, hogy negyeddolláros orabéréből alig tudott megélni. Az anyjának pedig megtiltotta, hogy segítsen a gyereknevelésben.

Akár hogy is, Connie szerette a kicsi Quentint és megpróbált jó anya lenni.

Tudta jól, hogy milyen az, ha valaki rossz családba születik, az anyja aloholista volt, apja pedeig nagyon korán meghalt.

"- Sok szótagos név, Quen-tin Ta-ran-ti-no. Remek név, mert számítottam rá, hogy fontos ember lesz. Már miért akartam volna jelentéktelen babát szülni?"

Connie élete mostmár csak Quint és a meló körül forgott.

Az anyja künyörgött neki, hogy hadd vigyázzon az akkor egy éves Quentinre.

Conninak akkoriban egyre több lett a munkája a kórházban és az anyja azt is bebizonyíotta, hogy már nem iszik, így aztán megengedte, hogy vigyázzon rá.

Quentin az elkövetkező másfél évet ezért nagyanyjánál tölötte. Connie így rendes szingli életet élhetett és minden hétvégén elutazott Quinthez.

Az utazásra ugyan szinte elment az egész nap, de megérte, mert eltölthetett pár órát a fiával, egy lerobbant lakókocsi hátsó kertjében.

Connie is odavolt a képregényekért, akárcsak később Quentin, különösen kedvelte Pókembert.

A tévé és a képregény hősei nem ittak és nem hanyagolták el a gyerekeiket.

Connie még fiatal volt, mikor apja meghalt, nevelőapja pedig nem fékeze anyja alkoholfogyasztását.

Connie hamarosan letette az ápolónői vizsgát és elköltözött Los Angelesbe, itt újra összejött Tony-val, és mikor elmondta neki, hogy van egy gyereke Tenesse államban még párszor találkozgattak, de mind a ketten belátták, hogy ennek a kapcsolatnak vége van.

Connie sosem kérte Tony-t hogy vegye ki a részét a gyereknevelésből, és ő sem mutatott semmi érdeklődést a kis fiú iránt.

Majd összejött Curt-tal, összeköltöztek Los Angelesben és Quentint is áthozták. Curt örökbefogadta Quentint még a negyedig születésnapja előtt. Születési bizonyítványát átjavították Quentin Zastoupil-ra.

Quint imádta a kis GI Joe babáját****, ami kissé irónikus, hiszen a szüleit is elkapta az új “hullám”: Trapéznadrág, batikolt póló, “BÉKE”.

Curt igazi hippy volt. Quentin később róla mintázta a ponyvaregényben felbukkanó Lenc külsejét.

Connie és Curt annyira támogatták a hippy vonalat, hogy vietkong-i fogolytáborban raboskodó amerikai katonák dögcéduláit hordták a nyakukban.

A kicsi Quentin ezalatt magán háborúkat rendezett GI Joe-kból álló hadseregekkel. Ezekben az üttözetekben néha darabokra tépte a kis babákat, amiket azután Connie-nak kellett összeraknia.

Egyik este Connie és Curt leültek a kanapéra megnézni az Aki legyőzte Al Caponét című filmet.

Miközben nézték egyszercsak megszolalt egy hang:

“– HÚZZA MÁR LE A KIBASZOTT FEJÉT, KATONA!

A kicsi fiú úgy káromkodott mint holmi kiképző őrmester”***

Connie rögtön magához hivatta a fiát és erőteljesen megkérte, ne káromkodjon többet, Quint erre azt mondta, nem ő volt, hanem a GI Joe baba…

(Én elhiszem neki)

Curt arcán epés mosoly jelent meg, és oldalba bökte a feleségét. De Connie-nak nem volt kedve nevetni. A gyereknek meg kell tanulnia, mi a jó és mi a rossz.

Egy szombat reggel pedig azt hitték Quentin eltűnt. Connie kétségbe esetten kereste mindenütt, de sehol nem találta. Már épp a telefonhoz indult, hogy a rendőrséget hívja, amikor a kicsit Quentin, supermen szerelésben kiugrott a szennyeskosárból, hisztérikusan nevetve.

Connie lekevert egy pofont a kisfiának, erre az incidensre mind a ketten pontosan emlékeznek, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Connie megütötte Quintet. Quentin ezek után egy ideig szentül hitte, hogy az anyja bolond.

Connie valószínüleg még túl fiatal volt ahhoz, hogy a szokásos módon nevelje Quentint, neveltetése eggyetlen állandó jellemzője a kiszámíthatatlanság volt és nagyon sokat hisztériázott, ami igencsak zavarta Quentint.

6-7 éves korába már felnőtt filmekre vitte magával a mozikba, ezálltal Quentin nyílván hatalmas ismeretanyagra tett szert, ugyanakkor ő maga is felismerte, milyen károsodás érte.

“-Halálra rémültem. Hogy megértettem-e, hogy Ned Beattyt megerőszakolják? Nem. De azt tudtam, hogy nem élvezi– Idézte fel a filmet sok évvel később Quentin.”***

Ez a Gyilkos túra című film, Quentinre igen nagy hatással lehetett, hiszen a Ponyvaregényben is találunk egy ehhez hasonló jelenetet. De mintha kiakarná javítani, a hátborzongató történetet, Buch visszamegy a pincébe és megmenti Marcellust. (ponyvaregény 14. Fejezet)

Connie azomban úgy véli, nem ártott a fiának az, hogy felnőtt filmekre vitte.

“-Őszintén nem hiszem, hogy bármilyen szempontból ártott volna neki.”***

Ha mindezek nem is, akkor majd a bambi…

Connie elvitte Quintet moziba a bambira is, ám a kisfiút annyira kétségbe ejtette bambi mamájának a halála, hogy 20 perc elteltével kikellet vinni őt a teremből.

Quentin nehezen viselte még a Frédi és Béni azt az epizódját, amikor Benő (a kutya) eltűnt és Béni öngyilkos lett.

Connie olvasásra buzdította fiát, és az, igen hamar megértette, hogy mind az a televíziós és filmes dráma, amit úgy szeret, meg van írva. Quentint őszintén érdekelte az írott szó. Mindössze 7 éves kora körül felfogta, milyen fontos a történeti szerkezete azoknak a képregényeknek és regényeknek, amiket olyan szívesen olvasott.

9 évesen ő maga is írt eggyet Connie-nak anyáknapjára.

Connie nagy meghatódottsággal olvasta és igencsak meglepődött. A kétoldalas írás arról szólt, hogy Quentin felnőtt korában visszaemlékezik, milyen volt a gyerekkora. Arról ír benne, milyen szigorú volt a mamája és hogy mennyit szekálta őt, azomban mégis a vége döbbentette meg leginkább Conniet. “ Quentin itt arról ír, hogy az anyja meghalt. Azt írta, igen rossz érzés ez neki, de…”

Ránézett Quentinre, miután újra és újra elolvasta, hogy tényleg ez van-e le írva.

“– Ugye nem gondolod komolyan Quentin?

Quentin vállat von

– Persze hogy nem, mami. Igazán sajnálom, de a történet így alakult. Te vagy a legjobb anya, akkor is, ha meg kell halnod.”

Quentin 8 évesen kezdte el a külömböző film műfajokat megkülömböztetni. Különösen kedvelte a horrort és a kevert műfajú filmekel. Egyik kedvence a Frankenstein találkozik a farkasembrrel, melynek főszereplői:Lon Chaney Junior és Lugosi Béla (a szörny), vagy Abbott és Costello találkozik Frankensteinnel.

“-Emlékszem, azt gondoltam, vau, mert az ijesztő rész nagyon ijesztő, a mókás pedig nagyon mókás volt.-emlékszik vissza Tarantino”***

Quentin sosem ment be az iskolába, mikor osztályfotózás volt, de otthon mindig szeretett felnőttekkel fotózkodni.

És az iskolai eredményei sem voltak túl jók, ez a probléma azért lépett fel, mert semmiféle erőfeszítést nem tett azoknak a dolgoknak az irányába, amik nem keltették fel az érdeklődését teljes mértékben. A helyes írása is hagyott kívánnivalót magaután, mert nem látta be annak a fontosságát. Egy tantárgyból viszont kiemelkedően jól teljesített, ez pedig a történelem volt, hiszen számos történelmi drámát látott a mozikban, anyukájával.

Conniet az iskolai tanárok arra kérték, nyugtatózza be a fiát, mert a kicsi Quentin túl hiperaktívnak tűnt és úgy gondolták, ha lenyugtatják, akkor majd jobbat fog produkálni az iskolában.

Connie természetesen nemet mondott és elvitte egy IQ tesztre a fiát, Quentin itt meglepően magas eredményt hozott, 160 pontot ért el.

Otthon Quentin szeretett visszavonulni, és a saját kis fantázia birodalmát építgetni.

Eőfordult, hogy időnként más-más neveket adott magának, ezzel külömböző személyiségeket változtatgatva.

Quentin kedvenc neve a Quint Jerome volt.

Sokat nézte úgy a rajzfilmeket, hogy legszívesebben belemászott volna a tv-be, mert nem igen volt más dolog ami leköthette volna.

A ponyvaregény 10. Fejezetében Buch a tv elött ül és rajzfilmeket néz, ebben a jelenetben egyértelműen a kicsi Quentin ül ott, 25 évvel a ponyva készítése elötti időkből.

Quentint az osztálytársai mázlistának tartották, hogy a moziban megnézhetett felnőtt filmeket is, de furcsálták, hogy biciklizni még nem tud.

Quentin sohasem volt jó a sportokban és nem is erőltette.

Curt és Connie hamarosan elváltak és Connie-nál igen súlyos fájdalmak jelentek meg. Az orvosok Hodgkin-kórra gyanakodtak. Felmerült az is, hogy nem tud majd gondoskodni a kisfiáról.

Nem szívesen, de Connie a Tenesse-ben élő anyjához küldte Quentint, kiszakítva őt az akkori életéből.

Az, hogy Quentin odakerült, a piszkos lakókozsiba, egy életre szóló élmény volt. Quentin Jay Leno tv showjában arról is mesélt, hogy a nagyanyja verte őt, és egy kicsi, rozsdás autóban kellett várakoznia, amíg a nő a kocsmákat járta.

Quentin nem értette, hogy miért kell ott lenie és anyja betegségéről sem tudott.

Amikor Connieval telefontált, nem említette neki, hogy mijen rossz a helyzet.

Connie újabb vizsgálatoknak vetette alá magát, és csaknem fél év múlva kiderült, hogy nincsen Hodking-kórja.

Mikor megtudta, hogy mik történtek Quentinel, míg az anyja vigyázott rá, megfogadta, hogy sohatöbbé nem beszél vele, és ezt azóta is betartja.

Quentin vissza ment az iskolába.

“ Quentin kijelentette, hogy a sport ostoba, unalmas és brutális. Az ő elmélete szerint valójában senki sem szereti a sportot. Szentül hitte, hogy a férfiak csak azt képzelik, hogy rajongani illik a sportért, ezért hát úgy tesznek, mintha szeretnék.”***

Hasonlóan vélekedett, a the who-ról is

“– Mindenki azt hiszi illik kedvelni a Who-t, ezért úgy csinálnak. Félnek kimondani, hogy a császár meztelen.”***

Quentin tinédzserkora idején, a már sikeresnek mondható Connie, eszébejutott körbeutazni a világot. Csak az nem jutott eszébe, hogy Quentint is magával vigye. Connie azt állítja, nem tudta, hogy szívesen ment volna vele.
Quentin sokAt járt moziba akkor is, mikor Connie elutazott. Szeretett elmenni az olyan későesti vetítésekre, amiken két filmet mutattak be egymás után, egy jegy áráért.

Később Quentin is csinált egy ilyen filmet, amiben Robert Rodrigues-el állt össze, hogy össze hozzák a Grindhouse-t.

Quentint egy ideig elkezdte érdekelni Isten és templomba is járt. Szinte olyan sok elméletett gyártott a vallásról, mint a filmekről. A kezdeti lelkesedése azomban lankadni kezdett és már kételkedett Isten szavainak bölcsességében.

Az iskolában egyre kevésbé érezte jól magát, ezért át ment a sokkal konszolidáltabb állami támogatású Norbonne-ba. 15 évesen 180 cm magas volt és jóval érettebb, mint az osztálytársai, és inkább idősebbekkel barátkozott. Hamarosan iskolakerülő lett és inkább a délelötti kétdolláros vetítésekre járt. Szeretett egyedül moziba menni, mert így nem zavarhatta meg senki.

Connie is tudomást szerzett a fia iskolakerüléséről, egyszerűen úgy látta, hogy nem való számára az iskola, így Quentin a 10. Osztályos tanév vége elött ki is lépett.

Valahol munkát kellett szereznie. Beiratkozott a Torrance Közösségi színházi Műhely színi szakkörébe.

Quentin szerepet kapott a Kettő meg kettő egyenlő szex modern drámában, senki sem gondolta volna, hogy a fiú csak 15 éves. Quentin egy húszas éveiben járó férjet játszott. Connie elvolt ragadtatva a fia játékától.

“– Igen elhitető erejű színész volt, és percekkel a kezdés után elfelejtettem, hogy a fiamat látom a színpadon.”***

Quentin ezekben az időkben íratta át a nevét Quentin Tarantinóra, mert a tanára kijelentette, hogy ez a név igazán “menő”.

Connie-nak is a kedvére volt, hogy a fia nem kerül többé bajba. Tarantinót komolyan érdekelte a színészkedés és elhatározta, hogy színész lesz. A filmjeiben nem is egyszer látjuk őt felbukkanni kissebb-nagyobb szerepekben.

Quentin részmunkaidős állást kapott az egyik közeli moziban, innen egy kis bevételhez juthatott, ugyannis Connie a tudtára adta, hogy már nem fogja sokáig eltartani őt, ha nem jár iskolába, dolgoznia kell.

Connie egyik nap talált a konyhaasztalon egy levél gyuát

“-Honnan van ez Quint? A pussycat moziból?

-Az a munkahelyem mami, mondtam, hogy moziban dolgozom.

Coonnie elképedt ezen e tényszerű közlésen.”

De hamar belenyugodott, mert ez legalább egy redes állás.

Quentin azomban nem volt lelkes… (Nem mintha egy ilyen munka lelkesítő lenne)

Quentin a Torrance egyetem pornó mozijává átalakított teremben kapott jegyszedői állást, mivelhogy jóval idősebbnek nézett ki tízenhatnál. Az amúgy is lanyha érdeklődése a szex iránt teljesen kihunyt, az állásának köszönhetően. Az igen rosszértelemben véve különös nézők között néha verekedések alakultak ki, ilyenkor a már 187 cm magas Quentinnek kellet rendet teremtenie. Csakhogy Tarantino abban az időben kedvelte a sört és a gyorséttermeket, a sportolásról pedig már tudjuk, hogy mi a véleménye…

Hogy is írhatnék erről a helyről, hanyagolva az illetlen kifejezéseket? Inkább a hallgatással hatnék az olvasóra, hogy képzelje el, milyen lehet, egy pornómozi jegykezelőjének lenni.

Quentin beíratkozott a James Best színiiskolába. Délelött itt tanult, este dolgozni ment a moziba. Mondhatni kettős életet élt, hiszen senki sem tudott róla, Connie-n kívül, hogy Tarantino itt dolgozik, első barátja az iskolából Rich Turner sem tudott róla. Mivel az iskola messze volt, sokszor ő vitte haza Quentint, de sosem látta a házát, mert Quentin mindig arra kérte, hogy az úton tegye ki. Turner furcsálta a dolgot, de nem aggódott miatta.

Ez az iskola lehetőséget adott Quentinnek arra, hogy az otthon, cetlikre írkált, de gondosan elkészített forgatókönyv próbálkozásait előadhassa, igazi emberekkel.

Quentin és Turner a két ifjú filmőrült minden hétvégét a moziban töltöttek, délután pedig a Toluca Lake-ban sörözgettek és filmekről vitatkoztak. Akkoriban Quentin kedvence a John Travolta fözereplésével a Halál a hídon című film volt, melyet rendező példaképe Brian de Palma jegyzett.

Quentin számára talán a legfontosabb estéket töltötte a River Bottom Inn italozóhelyén, ami aWarner Brothers főépületével szemben állt. Itt igazi színészekkel keült kapcsolatba és néha beugrottak ide kaszkadőrök, akik sztorizgattak. Hatalmas élmény volt ez Tarantinonak, ekkor már “tudta, hogy nem adja fel, amíg el nem éri a sikert.”***

Az iskolába új diák érkezett Craig Hamann túl a huszonötön. Szeszéjes, vad volt és szeretett leállni vitatkozni akárkivel. Quentin rögtön szimpátiát érzett iránta, becsatlakozott Rick Squery a lázadó gyerek és így megalakult a hármas. Mindig új ötletekkel álltak elő, akkora zűrzavart keltve, amekkorát csak lehetett. Filmőrültek voltak és mindig naprakészek. Nem igen lehetett volna őket zavarba ejteni. Feldolgoztak külömböző filmeket a tanórákon és Hamannak az eszébe jutott, hogy a hitelesség kedvéért behoz pár darabot az igen díszes gyűjteményéből, egy M16-ost, egy 41-es magnumot, egy vadászpuskát és mindenféle késeket.

“– Igazán idegesítettük az embereket-ismeri be Hamann.– Azt hiszem betojtak tőlünk.”

A hitelesség kedvéért a fegyvereket mindig behozta, ha szükség volt rájuk.

“– Különösen Craig szemében volt valami őrült csillogás, és néha meglehetősen hátborzongató dolgokat műveltek– Emlékezik vissza az egyik növendék.– Gyilkosság, csonkítás, lefejezés. Bármire képesek voltak.

Quentin és a többiek inkább csak a rajongásukat fejezték ki a gengszter vagy az 50-es évek zord film noirjai iránt, nem tartották magukat lázadónak. A viták a filmekről továbbra is folytak, annak ellenére, hogy Quentin jóval fiatalabb volt a többieknél, bőven megállta a helyét, az efféle beszélgetéseknél.

A színi iskola egyik kis darabjánál került sor arra az incidensre, ahol Quentin igencsak felhúzta az ő amúgyis ingerlékeny haveját, Hamannt. A jelenetben Hamann rákiáltott Quentinre, hogy azonnal dobja el a fegyvert, csakhogy Quentin nemet mondott, pedig nem ez állt a forgatókönyvben. Quentin a tanárukhoz fordult, Jack Lucarellihez:

“– Jack, sokkal keményebben kellene rám parancsolnia.”***

Hamann megalázva érezte magát, és mégegyszer Quentinre ordított, ezúttal sokkal erőteljesebben. Egy óra múlva a mosdóban találkoztak össze, Hamann még mindig dühös volt.

“-Baszódj meg Quentin. Baszódj meg.

Quentinnek elállt a lélegzete, és nyomban kiment. Fél perc múlva majdnem sírva ment vissza.

– Craig, tudom heves a természeted, de a “baszódj megeket” tartogasd azoknak, akik nem szeretnek.”***

A két barát megölelte egymást és bocsánatot kértek.

Quentin egyre jobban kezdte meggyűlölni a Pussycat mozi jegyszedői állását, ezért kilépett. Úgy érezte a James Best színi iskolát már kinőtte, ő és Hamann mindig is úgy érezték, jobbak tanálaiknál.

Quentinnek végre sikerült elköltöznie otthonról, egy lepukkant kicsi lakásba, ami rázkódott, ha a repülők épp fölötte mentek át. De Quentin szerette ezt a lakást, mert otthon utálta, hogy Connie átkutathatja a szobáját, ami meg is történt, nem egyszer. Állást is szerzett, az Űrkutatási repülőgépiparnál, az volt a feladata, hogy új munkatársakat nevezzen ki.

Connie nem tudta sírjon-e vagy nevessen, hisz Quint semmit sem tudott az űrkutatási repülőgépiparról. De ez legalább egy rendes állás.

Amerikában a 80’s években még nem volt annyira elterjedt a VHS mint Londonban, de már működtek videoarchivumok.Quentin 20 percen át utazott, a Honda kombiában, hogy a legtágabb kínálattal rendelkező tékához jusson.

Természetesen ő lett a leggyakoribb vendég, és hamar összebarátkozott az ottaniakkal.

Köztük volt a később híressé vált Roger Avary, akivel kiváltképp szeretett a filmekről vitatkozni.

Egyik nap, kiüresedett egy állás a videotékában, és Roger megkérte a főnökeit, hogy ajánlják fel Quentinnek az üres helyet. Quentin rögtön belement, habár kevesebb lett a fizetése, mint azelött, de korlátlanul nézhette a filmeket, teljesen ingyen.

A videotékába egy kuncsaft három hónapos késéssel vitt vissza egy filmet.

Bement, megkérdezte, mennyi lesz a késedelmi díj,aztán úgy döntött, megtartja a kazettát. Megfordult és indult kifelé. Quentin követte. Amikor a fickó megfordult, bumm Quentin mellkhason vágta és kilökte a bejáraton. Odakinn behúzott a pasinak még egyet és végiglökdöste a járdán.

Egy másik hasonló alkalommal elkapta a kuncsaft tarkóját és beleverte a fejét a pult sarkába. Szanaszét ömlött a vére. Ezen kívül Q.T. mindig tudta, hol a határ. Amúgy sem állt le verekedni minden kis apróság miatt. Olykor hevesen vitatkozott, de eszébe sem jutott verekedni.

Craig Hamannal továbbra is tartotta a kapcsolatot, piálós filmezős napokat tartodtak, ahol szétcincálták az adott film legapróbb részleteit is. Quentinnel mindig úgy érezték, hogy külömb filmet tudnának csinálni, mint bármelyik filmgyáros.

Quentin fel is dobta a témát, egy ilyen napon Craig kéglijében. Craig tudta, hogy komolyan beszél, és fel is dobott egy ötletet, arról, hogy egy fickó rendel egy kurvát a haverja születésnapjára. Quentinnek jól hangzott, azt mondta írja meg és valahogy leforgatják. Így született meg a My best friend’s Birthday. ( ez a film fenn van youtube-on, de nem ajánlom senkinek.)

Quentin úgy gondolta, hogy ha készít egy saját filmet azzal berobbanhat Hollywood világába. De tudta, hogy ezt a 20-as évei elején még nem engedheti eg magának kapcsolatok és pénz nélkül. Komolyan elgondolkodottt azon, hogy filmes úlyságíró lesz. Megpróbált interjúkat készíteni azokkal a rendezőkkel akiket nagyra tartott. Olyan embernek adta ki magát, aki fontos könyvet ír a B-kategóriás filmekről, és azok hátasairól a nagyobb Hollywood-i filmekre.

Ez a téma igen kecsektető volt, ezálltal több mint egy tuat filmrendezővel interjúzott és soha nem derült ki, hogy nincs is szerződése a könyvre.

Sokat tudott tanulni egy ilyen interjú során. Két út van hollywoodba, a két fiatal számára, Quentinnek és Hamannak: Elkészítik saját alacsony költségvetésű filmüket és/vagy megírnak legalább három erős forgatókönyvet, mint egy bemutatkozóként. Quentinnek Cathryn Jaymes adta a tanácsokat és megeggyeztek, hogy ő is fogja menedzselni.

Hamann hamarosan elkészült a My best friend’s birthday forgatókönyvével, és Quint elhatározta, hogy 16 mm-es fekete-fehérben fogják forgatni. Roger Avary is beszállt, és hozott még pár embert, a hanghoz és a többihez is.

Az egész film egy nagy őrület volt. Első film, első meglepetések.

Ha két jelenet között szünetet tartottak és a színészek haja, teste megváltozott vagy épp a helyszínnel akadtak problémák, mindent kikellett valahogy javítani.

A forgatás sokszor kimerítő volt, de mindig akadt egy kis fű vagy pia, ami formában tartotta a színészeket.

A My Best Friend’s Birthday egyszerűen megbukott.

Ezért Tarantino Chatryn tanácsára inkább írói ambíciójában kereste az utat Hollywood felé. A Coen fivérek Véresen egyszerű című moziját vette alapul, a My best friend’s birthday karaktereit tovább építette. Roger Avary is segített neki az írásban, így ír meg Tista románc forgatókönvét.

Chatryn elküldte több nagyobb Hollywood-i cégnek is, de a fogadtatás rossz volt. Valahogy senki nem kedvelte meg, egyes visszautasító levelek különösen komiszak voltak.

“Kedves kibaszott Cathryn!

Hogy merte elküldeni nekem ezt a kibaszott szart. Nyílván elment a kibaszott esze. Tudni akarja mi a véleményem róla? Mellékelten visszaküldöm magának ezt a kibaszott szart.

Baszódjon meg.”

És itt egy másik:

“ Számomra onnan kezdve, hogy kilépünk a komédia birodalmából, a rasszista szöveg és az erőszakos cselekmény meg a nyelvezet sértő és letaglózó, könyörtelen agresszivitással csapja fejbe az olvasót/nézőt…

A figurák és dialógusaik életre kelnek– bár amit az után tesznek, hogy életre keltek, arra sarkallja az embert, hogy azt kívánja, bárcsak mennének vissza oda ahonnan jöttek.”

Mellesleg a Miramax is elutasította Tarantinót, ők forgalmazták a Kutyaszorítóbant és a népszerűsségüket, nagyban Tarantinonak köszönhetik.

Quentin autója egyre döcögősebben üzemelt. A pénteki csúcsforgalom idején, Loa Angeles egyik legforgalmasabb kereszteződésében pedig végleg leállt. Quentin a videotékában dolgozó haverját hívta segítségül, hogy vigye őt haza. Egyébként szerette azt a kocsit, mert nem amerikai autó volt, ezért nehezen lenyomozható a rendszámtáblája, ha tilosban parkolt. Beszállt a haverja kocsijába és a sajátját az út közepén hagyta. (Los Angelesben ezt nagyon szigorúan büntetik)

Mind ez még a Románc megírása elött történt, és most börtönbe került.

A börtön mocskos, a tisztítószer szagot ürülék szag váltja fel, a cellában,még 25 fogoly tartózkodott. Legfőképp spanyolajkúak, hat-hét fekete és három fehér.

“-Quentin jobban tisztában van a faji kisebbségekkel, mint Hollywoodban bárki más. Úgy filmezi le, ahogyan egész gyerekkorában látta.”*** <– Connie.

Quentin megállta a helyét, itt a megyei börtön falai között is.

A fejében már íródott is a következő forgatóköny, Született gyilkosok címmel. Nyolc igen hosszúnak mondható nap elteltével, a kinti nap és a fehérre meszelt falak fénye vakított Quentin szemébe. Jó érzés volt szabadnak lenni és tudta, hogy többet tanult ezalatt a 8 nap alatt a börtönben, mint eddigi élete során bármikor.

Quentin 1991 elején szerződést kötötta Cinetel képviselőivel. Eladta nekik a Románc forgatókönyvét és átírta az Éjféli őrjöngést, ami 25 ezer dollárt hozott.

A románc forgatókönyvéért összesen 50 ezer dollárt kapott, ami a film költségvetéséhez képest nagyon kevés volt.Tony Scott sokkal “ütősebb” befejezést akart, Q.T. inkáb hihető változata helyett. Tarantino személyesen beszélt Scottal és kérte, hogy hagyja meg az eredeti befejezést, erre a válasz az lett, hogy “Leforgatom mind a két változatot, és amelyik jobban tetszik, azt fogom beletenni.” Végül várhatóan, a Happy End mellett döntött. Quentin ezek után azon is elgondolkodott, hogy levetesse a nevét a főcímről. Később azt is elmondta, hogy ő egészen máshogy forgatta volna le, de akkoriban mégcsak szóba sem került, mint rendező.

A végét Roger Avary írta át, mindössze ezer dollárt fizettek neki.

Quentin azóta sem békült ki a végleges változattal és egyáltalán nincs megelégedve a filmmel.

“-Tony Scott mindig sok füstöt használ, és ezt szeretem is a filmjeiben, de ha látnék egy fickót felbukkanni, a forgatásomon füstgéppel, kidobnám. Nekem egyálltalán nem kell füst.”

Aztán jött az igazán nagy mű! KUTYASZORÍTÓBAN.

Az az 50 ezer dollár, ami minimál bér volt Tiszta Románc forgatókönyvéért, az is kész vagyont jelentett Quentin számára és úgy tervezte, ebből a pénzből fogja leforgatni a Kutyákat, szintén 16mm-esben, fekete-fehérben.

A foratóköny azomban annyira fantasztikus volt, hogy hamar híre ment hollywoodban.

Monte Hellman is beleszeretett, és meg akarta rendezni a filmet. Meg is beszélt egy tallkozót Tarantinoval, Tarantino akkoriban anyjánál lakott és autója sem volt.

Quentin szinte rögtön kijelentette:

“– Sajnálom, ha az idejét loptam, de a filmet magam akarom rendezni.”

Hellman ezt meg is értette és tetszett neki Quentin lelkesedése, ezek után a “keresztapa” szerepét töltötte be, segített a filmben, Hollywoodi kapcsolataival.

(A film executive producerei: Monte Hellman és Lawrenc Bender)

Hellman hívni is kezdte az ismerőseit, a filmhez, de volt két probléma.

Tarantinonak ez az első filmje, valahonnan pénzt kell rá teremteni.

Sok tárgyaláson vettek részt, ahol Quentin csak hallgatott, aztán a végén mindig arra gondolt, inkább leforgatja a filmet “gerilla” stílusban, de nem fog ezekre az idiótákra hallgatni.

A Live Entertainmenttől, aztán Richard N. Gladsteinnek küldte el Hellman a kutyák forgatókönyvét, akinek persze rögtön megtetszett.

Az azomban nyugtalanította, hogy Quentin még soha nem rendezett filmet

Quentin soha nem beszélt, a My Best Friend’s Birthday-ről, több mint 1 éves szünet után megnézte, és rájött hogy nézhetetlen.

“– Nagyon okos volt, hogy nem mutatta meg azt a filmet. Azthiszem Quentin akkor vette a kezébe a pályája irányítását.”– mondta későnn Hellman.

Hamarosan megkezdődtek az első munkálatok, a szereposztás:

Harvey Keitel (Mr. White/Larry)

Tim Roth (Mr. Orange/Freddy)

Chris Penn (Eddie)

Steve Buscemi (Mr. Pink)

Lawrence Tieney (Joe Cabot)

Michael Madsen (Mr. Blonde/Vic)

Quentn Tarantino (Mr. Brown)

Randy Brooks (Holdway)

Kirk Baltz (Marvin Nash)

Stb …

Harvey Keitel jelenléte jelentősen növelte a Kutyák iránti érdeklődést.

Keitel a Kutyaszorítóban szereposztási tanácsadója és ügyvédeként segített, felkérték, hogy legyen az egyik társproducer. Quentin és közte mély barátság alakult ki.

Quentin álma kezdett valóra válni, leforgathatta az első filmjét.

Idézetek:

Mr. Fehér: Nyugi. Szívj el egy cigit.

Mr. Pink: Leszoktam.

Mr. Fehér: Oké.

Mr. Pink: Mé', van nálad?

Marvin Nash: Mondtam már, hogy nem tudok semmiféle besúgóról. Ha megkínzol akkor sem tudok róla.

Mr. Blonde: Megkínozni? Jó ötlet. Tetszik.

92-ben a Sundance filmfesztiválon mutatták be, 19 moziban kezdték el játszani, később még 61-ben, 2 millió dolláros bevételt hozott, ez Hollywoodi mércével mérve nem sok, de a Ponyvaregény után, megnőtt az érdeklődés Quentin előző filmjére is, és a VHS kazetták még jelentősen növelték, a bevételeket.

“-Quentin nem kezdő, egész életében erre készült.

Mondta később Tim Roth.

A film első vetítésén ott volt Jack Nikolson is, abban az évben hatalmas lett a felhajtás az újszerű mozifilm körül. A nézők felnevettek, aztán megborzongtak, volt akikből mélységes felháborodást keltett többek között az a kultikus jelenet, melyben Michael Madsen levágja egy zsaru fülét. Ez a híres füllevágós jelenet az én kedvencem, itt az ember jól szórakozik, mert jó a zene és Michael tánca üdítő, aztán bumm levág egy fület, méghozzá az egészet nem is mutatják, csak az ember agyában játszódik, és ettől lesz olyan hatásos.

Ezzel be is indult Quentin karrierje és a fejében már meg is született egy új film gondolata.

Ugrás a ponyvára:

Ponyvaregény

Pulp Fiction

Korszakalkotó alapmű!

( a következőt azok olvassák el, akik már látták a filmet, a jobb érthetőség végett.

Köszönöm.)

Nem gonosz szándékkal mutatja be az erőszakot. Az erőszak mindig valaminek a következménye, vagy véletlen eseményen alapszik, amin az emberek aztán tovább lépnek. Nem azt a klasszikus erőszakot mutatja be, mint amivel Tarantino-t a régebbi filmjei kapcsán vádolják. ( született gyilkosok, kutyaszorítóban, 4 szoba)

Első jelenet Los Angelesben játszódik, egy sima gyorsétteremben, ahol Pumkin (Tim Roth) és Honey Bunny (Amanda Plummer) reggeliznek. Egyébként az egész film reggel kb. 7 és 10 óra között játszódik kivéve két jelenetet Vincent Vega (John Travolta) és Mia Wallace (Uma Thurman) vacsoráznak, ill. amikor Butch Coolidge (Bruce Willis) beszáll a taxiba, ugyanis ezek éjszaka történnek.

Quentinnek nagyon fontos a film zenei világa, ebből is látszik, hogy művész. Először meghallgatja a zenét, a zene jelentését nézi és ha az megragadja a jelenet hangulatát akkor, de csakis akkor teszi bele.

Sokan érzik azt, hogy egyszerű, komolytalan pasas, aki a fiataloknak tetsző durva, flesh dolgokat visz a filmjeibe, “divat csávó cool filmekkel”. Ugyan nem nagyképű, komolykodós a stílusa, de tudatos.

Dialógusaiban utalgat külömböző irodalmi művekre, saját és mások filmjeire.

Nagyon sok mindenre nyitott,( pl. Munkáiban fellelhető: ázsiai kultúra, flamenco zene, képregények, értéktelen Amerikai tv sorozatok, Európai és Ázsiai filmművészet, stb…) nem ragaszkodik kőkeményen a forgatókönyvhöz és a szabályok sem nagyon korlátozzák. Két lábon járó filmlexikon, aki ki szemezgeti a szemétből a dolgokat, összegyúrja őket, kicsit átírja, megtömi utánozhatatlanul őrült jó dialógusokkal, rátalál a megfelelő zenére és mindezt összehozza egy film-é viszonylag alacsony költségvetéssel.

A ponyvaregény pozitívan mutat rá a 90-es évek globalizációjára is.

Jules Winnfield (Samuel L. Jackson) és Vincent Vega ülnek a kocsiba és az Amsterdami ill. Amerikai gyorskajáldák beli külömbségekről beszélgetnek. Olyan stílusban, mintha két gimnazista ülne ott és nem két tapasztalt gengszter, akik épp kinyírni készülnek pár pasast.

A kutyaszorítóban elkészülte után Quentin kiment Amsterdamba és ott készült a ponyvára, innen, hogy Vincent vega is épp most jött vissza Amsterdamból, egyébként még azt érdemes tudni róla, hogy valószínüleg ő füllevágós Vic Vega testvére, a kutyákból. A Vega testvérekről nincs külön szó a filmben, de mivel mind a ketten gengszterek és ugye Vegák…

Quentin tervei közt szerepel(t), hogy megcsinálja a Vega testvérek filmjét, de ha jól értesültem, mivel a színészek már megváltoztak, a külsejüket illetően, erre hiába várhatunk.

Tehát Jules és Vincent elérkeznek a háztömbhöz, kiveszik a csomagtartóból a fegvereket és bemennek. Quentin a csomagtartóból kifelé nézve kamerázza a két gengsztert, ez egy rá eléggé jellemző kamera állás.

Bemennek a lakásba, ahol színre kerül az a bizonyos táska. A filmben soha nem derük ki, hogy mi van benne, de azt tudjuk, hogy a zárkódja 666 és valami “Isteni” fényt áraszt magából.

Olyan feltételezések vannak a táska tartlmát illetően, hogy a kutyákban ellopott gyémántok, ill. hogy Marcellus Wallas lelke van benne. Az utóbbit én valószínűtlennek tartom, mert ezt onnan gondolják a fantáziadús emberkék, hogy a kód ugye 666 és Marcellus tarkóján van egy sebtapasz és bizonyos elgondolások szerint az ördög a tarkón keresztül szívja kis az emberek lelkét. Azt csak úgy megjegyezném, hogy a sebtapasz nem a film miatt van ott, Marcellusnak tényleg volt egy seb a nyakán, úgyhogy ez már itt megbukott.

Ezután a filmben jön egy jelenet, ahol Vincent belövi magát.

Q.T. karakter építése lenyűgöző, ahogyan John Travolta viselkedik az divat teremtő. Amikor egy slukkot szív a cigarettából, az egész könyökét felemeli hozzá és a filmben végig hozza azt a

“Be vagyok állva” figurát, mintha egész életében erre a szerepre készült volna. Fantasztikus!

Quentint viszont azzal vádolják, hogy a filmmel divatba hozza a dohányzást és a heroint. Az a jelenet valami gyönyörű, végig közeliben mutatják a drogozást, ami elég merész és durva. És

akik ezzel bántják Quentint, azok gondoljanak arra, hogy a filmbe mindenki megszívja a “szívást”.

Ezután Vincent elviszi Mia-t vacsorázni a Jack Rabbit Slim’s-be.

Maga a hely, a turmix nevek, háttérben kivetítők tele vannak tv-s és filmes utalásokkal.

Mia megbukott tv sorozata a dögös ötös mondhatni előrre vetíti egy kicsit a kill bill-t.

A film sokszor értelmetlennek tűnő párbeszédeinek funkciója van, ami majd később derül ki.

Utána jön az én egyik kedvencem, Vincent és Mia tánc jelenete.

Ezután hazamennek , ahol vincent elmegy a mosdóba, addig Mia a férfi kabátjában kinnt vár a nappaliban.

Vincent a tükör elött elmondja hosszú monológját, ezalatt Mia a kabát zsebében megtalálja a heroint és felszippantja. Az orrhártyája elég hevesen tiltakozik és a lány habzó nyállal, kidől. Vincent mikor meglátja, eléggé kiakad, hiszen az a főnök asszonya gyakorlatilag félholtan hever a szőnyegen.

Rögtön kocsiba száll, és elmegy Lenc-hez, akitől az anyagot szerezte.

A jelenet innentől kezdve szinte már komikusnak nevezhető, ahogy kiront a házból a hippi külsejű Lenc és mindenki üvöltözik. Kézi kamerával van felvéve ami fokozza az izgalmakat, de elég szépen megvan tartva ezért a kép nem ugrál és nem tűnik amatőrnek.

Itt következik a híres szívinyekciós jelenet.

Quentin 4 évig készült erre a műre és bele adott mindent. Írhatnék még sok hosszú oldalt erről a filmről és a többiről is, de a filmeket nézni kell, mert arra valók!

Források:

– Wensley Clarkson: Quentin Tarantino az ember, a mítoszok és a filmek


—  Vágvölgyi B. András: Tarantino mizija

– Quentin Tarantino: Jackie Brown (magyar változat)

– Magazinok: Exit, Speak up, vox

– Filmek: Pulp Fiction, Kutyaszorítóban, 4 szoba, Grindhouse halálbiztos, Kill Bill vol.1. és vol.2., Sin city, Alkonyattól pirkadatig, Született gyilkosok, ( Desperado, volt egyszer egy amerika-> dokumentum film…ról)

– Internet: Wikipédia, port.hu, tarantino.vilaga.hu, itt-ott olvasggattam ezt meg azt, de

nem fontosak és a címüket sem tudom már.

*Indián törzs, AmerikábAn

**önállósodott, független

***Wensley Clarkson Q. T. Az ember, a mítoszok és a filmek.